Nevetés az ízületi betegségek miatt

A betegség és tünetei az életminőséget jelentősen befolyásolják, és a relatív gyakori előfordulás miatt ez számottevő népegészségügyi problémát okoz. Mivel a mai napig nem sikerült egyetlen egzakt etiológiai faktort sem definiálni, ezért a nemzetközi irodalom is igen széles megközelítéseket alkalmaz a betegség kiváltó okának megnevezéséhez, és talán ez a tény vezetett ahhoz, hogy számos, paralel is fennálló elmélet alakulhatott ki a betegség modellezésére.
Írásunkban megpróbálunk rövid áttekintést adni a jelenleg leginkább elterjedt etiológiai elméletekről.
Tietze szindróma
A temporomandibuláris rendszer a muszkuloszkeletális rendszer része, az állcsontokból, rágóízületekből és a körülöttük lévő szalagokból, az ízületeket aktívan mozgató izmokból, inakból és íntapadási helyekből áll. A TMD tehát egy gyűjtődiagnózis, ahová több különböző elváltozás besorolható.
- Ízületi helyreállító gyógyszer
- Repedés térdízület gyógyszer
- Hogyan kell kezelni a lábak ízületeit vélemények
- Főoldal » Betegségek » Sérülések és mozgásszervi betegségek » Ízületi kopás, artrózis » Tietze szindróma A Tietze szindróma ritka mozgásszervi betegség, mely fájdalmas lehet, de soha nem súlyos.
Nem soroljuk a kórképek közé a temporomandibuláris rendszer malignus elváltozásait és a tájék ér-ideg ellátását érintő betegségeket. Ezeknek a kórképeknek az ismerete differenciáldiagnosztikai szempontból fontos. Tanulmányunk célja, hogy a fellelhető irodalom alapján röviden áttekintsük a temporomandibuláris elváltozásokat, azok etiológiáját.
- TMJ-szindróma: fedezi-e a biztosítás?
- Árki Ildikó, háziorvos A bordaporc jelenti az összeköttetést a bordák és a szegycsont között.
A temporomandibuláris ízület Az állkapocsízület articulatio temporomandibularis szervezetünk talán egyik legbonyolultabb ízülete. Összetettsége nem elsősorban egyedi felépítéséből, sokkal inkább komplikált mozgásaiból, valamint abból a tényből adódik, hogy a mandibula két fejecse és az ízületi árkok által formált két különálló ízület az állkapocs közbeiktatásával páros ízületet alkot, ezért minden mozgás, mely az egyik oldali ízületben végbemegy, hatással bír a másik ízületben zajló folyamatokra is.
Főoldal » Betegségek » Sérülések és mozgásszervi betegségek » Ízületi és kötőszöveti betegségek SLE, fibromyalgia, RA » Rugalmasságtól merevségig - Az ízületi betegségek pszichoszomatikus háttere Annak, aki túl sokat nyüzsög, és nem tud határt szabni aktivitásának, nagyobb esélye van az ízületi megbetegedésekre -vallja a pszichoszomatika Sziebig, T. Az ízületi problémák lelki hátterének megfejtéséhez meg kell vizsgálni, hogy miben akadályoz a betegség, illetve mire kényszerít. Azzal, hogy megértjük a tünetek figyelmeztető üzenetét, máris a változtatás irányába fordultunk, már csak el kell indulni a helyes úton, ami gyakran nem könnyű feladat. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani a testi tünetek és a mögöttük álló lelki okok összefüggésével foglalkozó tudomány szakértője, Kalmár János közreműködésével, aki megosztja Olvasóinkkal az ízületi betegségek és a helytelen viselkedés főbb összefüggéseit és a változtatás lehetőségeit.
Az ízület anatómiailag nézve clavicularis arthritis szabad ízület, nem különösebben bonyolult, de a többi ízülettől jelentősen különböző szerkezeti felépítéssel.
A mandibula fejecse az ízületi porckorong discus articularis közbeiktatásával illeszkedik az os temporale által képzett ízületi árokba pars squamosa: fossa mandibularis és tuberculum articulare. Az ízületet kívülről az ízületi tok capsula articularis borítja, így a discus az ízületi rést cavum articulare két teljesen elkülönült ízületi térre osztja disco-temporalis, disco-mandibularis részekmelyek azonban funkcionális egységet alkotnak.
A discus felépítése sajátságos: középső, fő teherviselő része vékony, de erős avascularis réteg. Dorsal felé a felső réteg elasztikus, és az alsó réteg tömött rostos kötőszövete közé ékelve találjuk a genu vasculosumot, melynek sűrű érhálózata jelentős szerepet tölt be az ízületi mozgások szabályozásában.
Bordaporcgyulladás - Tünetek, okok és kezelés
E mozgások mindegyike tartalmaz oldalirányú komponenseket. Az emberek kb.

Figyelemre méltó, hogy a nők átlagosan négyszer gyakrabban keresik fel az orvost ezzel a kórképpel. A TMD etiológiája Általánosan elfogadott konkrét etiológiai faktor nincs, a leggyakrabban trauma, anatómiai faktorok pl. Kevés olyan kórkép létezik ma a világon, melynek hátterében egy határozott kiváltó okot fedezhetünk fel, de így is bátran állítható, a TMD kiemelkedő helyet foglal el a különféle etiológiai faktorok tekintetében.
Nemcsak a kóroki tényezők sokasága, hanem azoknak a betegség kialakulásában betöltött jelentősége is nevetés az ízületi betegségek miatt vitatott. A következőkben megpróbáljuk ismertetni a kurrens irodalomban fellelhető etiológiai faktorokat, valamint azok megítélését.
Rugalmasságtól merevségig - Az ízületi betegségek pszichoszomatikus háttere
Alapvetően az irodalom három fő kóroki irányvonalat különböztet meg a kórkép eredeteként. E fő csoport etiológiai beosztása szerint a TMD eredete alapvetően háromirányú lehet: ízületi, okkluzális és izomeredetű. Az ízületi eredetet olyan szerzők neve fémjelzi, mint CostenGoodfriend és Monson Az ő elgondolásuk szerint a mandibula hátsó forgástengelye hátrébb helyeződésének az ízület kompressziója és a következményes ideg n.
- Térdízületi fájdalom és kezelés
- Térdfájdalom kötszer
- Rágóízületi gyulladás (TMJ): tünetek és kezelés | Oral-B
- A temporomandibuláris diszfunkció etiológiája és klasszifikációja | kiadotaxi.hu
- A bal bokaízület ízületi gyulladása, 1. fokozatú kezelés
- Története[ szerkesztés ] Elsőként Dr.
- Angelman-szindróma – Wikipédia
- Bordaporcgyulladás - Tünetek, okok és kezelés
A Zarb és Speck nevével fémjelzett traumaelmélet szerint különféle makrotraumák ásítás, nevetés, extrém nagy szájnyitás vagy az elégtelen okklúzió miatt kialakuló primer elváltozások ízületi feszültséget, spazmust, következményesen pedig capsulitist okoznak.
Más kóroki csoport az úgynevezett mikrotraumák, melyek kiváltásában elsősorban a hibás okklúzió, parafunkciók bruxizmusstresszes élethelyzetek, esetleg szisztémás ízületi elváltozások arthritis játszanak szerepet.

Mindezen makro- és mikro traumák, valamint a következményükképpen kialakult elváltozások TMD kialakulásához vezethetnek. Sok duzzadt és fájó ízület az mutatóujján az állkapocsízületet érő valamely korábbi trauma is fellelhető a betegek anamnézisében.
Ilyenkor általában valamilyen ütésről, elesésről, közlekedési balesetről, kimerítő szájsebészeti beavatkozásról számolnak be a betegek.

Elgondolása szerint a temporomandibuláris ízületet, csakúgy, mint bármely más ízületet, a szervezetben traumák érhetik.
Reade szerint a fő traumatizáló hatások a hibás okklúzió, a bruxizmus és egyéb parafunkciók, bár hangsúlyozza, hogy számos pszichés faktor sokszorosára erősítheti az előbbiek hatását.
Újabb említést érdemlő elmélet Stegenga osteoartritis-elmélete E szerint az életkor előrehaladtával, valamint gyulladásos jelenségek hatására csökken az ízületek adaptációs képessége. Az ízületet ért különböző traumák, túlműködések túlterheléshez vezetnek, melyet az ízfelszínek már nem képesek tolerálni.
Az állkapocsízületi gyulladás (TMJ) tünetei és kezelése
Okkluzális faktorok szerepe a TME kialakulásában. Korábban a fogorvoslás egyik dogmájaként élt az a nézet, miszerint az okklúzióban kialakuló valamely eltérés mélyharapás, nyitott harapás, a disztalizálódott mandibulapozíció, a hiányos, esetenként hiányzó támasztózóna, netán a túl hosszú rkp-ikp átvezetés következményesen az egyensúly megbomlása révén spazmust, és ezen keresztül fájdalmat vált ki a temporomandibuláris ízületben.
Az elmúlt évtizedekben számtalan vizsgálat történt annak kimutatására, vajon van-e ok-okozati összefüggés a fogazatot érintő elváltozások és a TMD között, illetve ha van, az valójában milyen mértékben képes diszfunkciót kiváltani. Helkimo pozitív összefüggést talált a maradék fogak számának csökkenése és a TMD tüneteinek megjelenése között, Ember és munkatársai szintén összefüggést találtak a diszfunkció foka, az okkluzális zavar, valamint a parafunkciók között, míg mások pl.
LeResche, nem tudtak összefüggést kimutatni a TMD és az okkluzális faktorok között, valamint az okklúziós elváltozásokra, mint veszélyeztető faktorra tekintettek. Az okklúziót érintő kutatások egy kiemelt szegmensét képezik az orthodontiai beavatkozások és a következményükben esetlegesen kialakuló elváltozások.

Percy és munkatársai vizsgálatukban az említett esetekben felső első premolárisok extrakciója utáni orthodontiai kezelés után sem tudtak nevetés az ízületi betegségek miatt disztalizációt kimutatni. Ennél is messzemenőbb eredményekről számol be Egermark és Thilander. Tízéves — három korcsoportos-vizsgálat után kapták az eredményt, mely szerint az orthodontiai kezeléseken átesett betegeknél csökkent a nevetés az ízületi betegségek miatt TME tünetek prevalenciája.
Az orthodontiai kezelésen átesett betegek klinikai diszfunkciós indexe szignifikáns csökkenést mutatott. Pszichológiai kóroki tényezők Depresszió, különböző stresszhatások, illetve ezek szomatikus manifesztációi szintén okozói a temporomandibuláris kórképeknek.

Különösen a rágóizomzati fájdalmaktól szenvedőknél lelhető fel gyakran szomatizáció. Számos vizsgálat bizonyította, hogy a krónikus fájdalmaktól szenvedők körében jelentősen több a depressziós, mint a normál populációban.
Már az ben Schwartz és munkatársai által publikált közlemény is inkább a pszichés stressz, semmint az okkluzális diszharmónia fontosságát hangsúlyozza. Laskin nevéhez köthető a TMD ún.
Angelman-szindróma
Ezen elgondolás szerint a miofaszciális fájdalom fő kiváltó oka a beteget érő stresszfaktorok összessége, melyek izomtúlműködést eredményezve felelősek a spazmusért, melynek izomkontraktúra, okkluzális eltérések, a discus belső károsodása internal derangement és artritisz lesz a következménye, melyek végső soron felelősek a fájdalomért.
A fenti etiológiai faktorok ismertetéséből is kitűnhet, hogy a nemzetközi szakirodalomban számos, többé-kevésbé relevánsnak mondható kiváltó okot tartanak számon, a TMD okozójaként. Régóta fennálló igény látszik megvalósulni az úgynevezett biopszichoszociális modell bevezetésével Dworkin.